Sokáig gondolkodtam. Volt számos érvem, hogy miért maradjunk együtt. Volt számos ellenérvem, amiért jobb volna külön… Nagy volt a harc magammal, de végül összecsomagoltam a ruháimat, a kávéscsészém, meg a mamuszom, és a gurulós bőröndömet magam után húzva bezártam kívülről az ajtót… „52%-ban el…

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy harmadosztályú ponyvaíró, aki valami élet nevű történeten dolgozott. Lassan 19 éven át foltozgatja regényén, talán ez lesz az életműve. Néhány hete egy csinos piros ruhás lány sétált el az ablaka alatt, miközben írt az asztalánál. Felemelte a fejét és…

Lementem. Nem tudtam mit csinálni, csak azt tudtam nem maradhatok. A Vásárhelyi Pál megállóban álltam, és szakadt az eső... A 20:28-as villamos kimaradt. Máskor ideges lettem volna, de akkor nem érdekelt. Időre volt szükségem. Arra, hogy még egyszer átgondoljak mindent, aztán otthagyjam a…

Sziasztok! Tegnap találtam ezt a tiszta és őszinte gondolatsort a facebookon Ferenczi Diána, csodálatos fiatal tollforgatónő munkáját. Nagyon egyszerű és érzéki, és valahol két zakatolás között teljesen megtaláltam benne önmagam... Érdemes elolvasni: Csak ültem a vonaton azt hittem te vagy az.…

Táncoltunk, mint kecsesen sikló hattyúk a tavon. Lábam lábát követte, lépett, s én léptem utána. Forogtunk a kristálycsillárok alatt. Miénk volt az este. A hercegé és egy galamblelkű ismeretlen lányé, az enyém. Minden tökéletes... Megkondul az óratorony. Eszembe jut a kegyetlen való, hogy ő és én:…

Valaki ül a patakpart mellett kidőlt farönkön. Hallgatja a víz csobogását és sír, zokog keservesen. Haja fekete mint az ében, arca fehér, mint a hó, ajka vörös, mint a vér, pillantása édes, mint a méz, lelke pedig tiszta, mint az új ünnepi posztó. Messze vidéken nincs szebb lány nála. Kézfeje…

Búcsúznék, de már tovatűnt minden, mint keserny reggel a tünde álom vagy mint pille boldogság az ősz végeláthatatlan viharában. Csak búcsúzni akartam. Utószor átölelni, utószor mélyen a szemedbe nézni, megkérni, hogy sose felejts el, de az idő rohan, és te már rég elfeledtél... Csak megköszönném a…

Elmúlt, aminek el kellett múlnia. Fáj, de majd az is elmúlik... Ahogy ő is... El sem hiszem! Nem nézhetek többé a szemébe, nem ízlelhetem még egyszer csókja ízét. Nem szerethetem, mert ő sohasem szeretett. Oltárok, pogány bálványai a szerelemnek dőltek le, s tűntek a feledés örök, és végtelen…

Csak te és én. Bár pór a díszlet, s a színpad már itt-ott reccsen, mégis édenii minden. A nézők csak ülnek, s kíváncsi mosollyal várják az újabb és újabb fejleményt. Hogy jön a harmadik, hogy megkedvelem, hogy elcsábít, hogy megcsókollak búcsúzóul, aztán kitépem szíved... Vérben ázik minden, s én…

Már számtalanszor elképzeltem, ahogy majd találkozunk.Beülünk a cukrászdába, s ő répatortát kér, mert az a kedvence. Leülünk. Csillog mindkettőnk szeme, de egyikünk sem szól egy szót sem. Eszünk. Néha egymásra nézünk, elmosolyodunk, és úgy teszünk, mintha mi sem történt volna. Befejezem. Tudom,…